Bemutatkozás

a technika
fellépések
galéria
galéria
galéria
kapcsolat

 


Anka Ágnes

A playback műfajával még egyetemi éveim alatt találkoztam egy kurzus keretében. Nem sokkal később lehetőséget kaptam, hogy csatlakozzam egy társulathoz is. Ez volt a Kaleidoszkóp Improvizációs színház. Így kezdődött közös történetünk 2009-ben. Micsoda tavasz volt!

Azóta nagy szerelemmé vált. Az improvizáció számomra nagyon sokat jelent:

Egy lehetőség, hogy találkozzam emberekkel. Kapok a mesélőktől és vissza is adhatom az ajándékokat. Mély kapcsolatok és testi-lelki érintések a színpadon és a szemmel nem látható, bennünket körülvevő láthatatlan térben egyaránt.

Könnyek és nagy nevetések. Valódi drámák és emberek, életek a színpadon. Olyan tér, ahol találkozhatok önmagammal és másokkal, őszintén együtt. Részese lenni egy hangulatnak, egy történetnek számomra mindig nagy megtiszteltetés.

Egy-egy előadás, játék, egy-egy történet, mindaz, ami megjelenhet, számomra sűrített élet-cseppek!


Fajt Anita

Anita vagyok, jelenleg a legfiatalabb csikó a társulatban. Ez a hetedik évem az egyetem fogságában, kezdetben magyar, nem oly rég német szakkal gyenge női vállaimon. Ősztől az Irodalomtudományi Doktori Iskola Régi magyar irodalom programjában is küldetést teljesítek, és ez nekem jó. A társulattal az egyetem egy általánosan művelő óráján találkoztam, amit nagyon élveztem mint pszichodráma-szűz. Aztán egy szép nyári délután, 2009 nyarán, az Acapella cukrászda teraszán, ahogy a szegedi verőfény megcsillant a maszatos üvegkelyhek peremén, a társulat magához ölelt. A viszony azóta is tart.


Hegyi-Tóth Erika

Hegyi-Tóth Erika vagyok, pszichológus, pszichodráma asszisztens.

Nekem a rögtönzésekben a rátalálás és a találkozás izgalmas. Egymással, magammal… nézőként, játszóként… Találkozás egy hangulattal, érzelemmel. Hogy bennünk az hogyan tükröződik. Hogy hogy visszhangzik egy mozdulatban bennem, bennünk, a nézőben, s az aztán hogyan találkozik a mesélő belső hangjával, mozdulatával. Szeretem, hogy olykor felszabadít, olykor továbblendít. Szeretem az „együtt” élményét, ami létrejön közöttünk ott és akkor. Minden találkozáskor…


Kígyós Tamás

Pszichológus vagyok, pár éve szervezetfejlesztésben, egyéni és csoportos tanácsadási formákban utazom, kiegészítve oktatásfejlesztési munkákkal. Vagy fordítva. Ugyanott tudományos, de főképp fantasztikus zsánervizsgálat folyik.

Az improvizációt 2005-ben keztem a csapattal, azóta nemcsak a színpadon és a próbákon, hanem a szakmai terepen is nagy előszeretettel alkalmazom. Hiánypótlás az életemben. Nem dohányzom, kell valami, amitől függhetek. Kedvenc színem nincs.


Molnár Edit

Azt hiszem, minden az arányokon múlik. Minden pillanatban mérlegeljük, hogy kihez hogyan lépjünk oda, hogyan fogadjuk a másik közeledését, mennyire menjünk közel az előttünk haladó autóhoz, mennyi só kell még a levesbe. Méricskélünk. Viszonyítunk. A színházban ott van az aránytalanság szabadsága. Ahol minden megengedett. Minden érzés indokolt. És azáltal, hogy meghallgatjuk egymást, meghallgatjuk magunkat. Megnézzük a másik életének egy szeletét, és megértjük saját magunkat. Nekem ez a színház. Érezni, hogy élek.


Péter

Péter vagyok. Töprengő, figyelő, gondolkodó, néha magába forduló, néha kifelé nyitó.

Az improvizációban nekem a legfontosabb a reagálás. Képesnek lenni megfogni azt, amit a másik felém nyújt és kezdeni vele valamit, amitől több lesz.

Megfogni, amit a mesélő mesél, megfogni a hangsúlyait, a testtartását, a mozdulatait, a mosolyait... Megfogni, ahogy a játékostársam a színpadon mozdul, amit mond, amilyen hangja van, ahogy megáll, ahogy sóhajt...

Megfogni és alakítani rajta. Hozzátenni, kiegészíteni, kiszolgálni, ellenállni, elsöpörni, felerősíteni, érvényesülni hagyni...

Tízből nyolcszor közel kerülök ehhez, kettőször sikerül, egyszer pont egyben vagyunk. Azért az egyért megéri a másik kilenc.


Sebő Tamás

Számomra az improvizációs játék egy kreatív, szenzitív állapot, amit folyamatosan keresek. Amikor játszunk a jelenben tudok lenni érezni és találkozni, a közönséggel, a társaimmal és magammal.

Ezt a jelenlevést élvezem és tanulom a playback színházban. 


Tarnay Katalin

Látni. Hallani. Tapintani. Szagolni. Ízlelni.

Hinni. Kételkedni. Kérdezni. Válaszolni. Bízni.

Örülni. Fájni. Szeretni. Utálni. Megnyugodni.

Szaladni. Lassítani. Pörögni. Megállni. Elindulni.

Csodálkozni. Alkotni. Hallgatni. Beszélni. Játszani.

Táncolni. Leülni. Felállni. Repülni. Merni.

Sírni. Nevetni. Félni. Olvasni. Írni.

Elmenni. Utazni. Megérkezni. Visszajönni. Érezni.

Zokni.

 
Ugrás a lap tetejére
     
© Kaleidoszkóp Improvizációs Színház. Minden jog fenntartva.
Web: S-Press Media Kft.